A legtöbb fiatal vagy termékeny korban lévő nő esetében jelentkező petefészekciszta jóindulatú, a változókor után azonban sokkal gyakoribb lesz a rosszindulatú elváltozás.

A ciszta általában folyadékot tartalmazó, hártyával vagy vaskosabb fallal körülvett képletet jelent. A petefészekciszta – mint összefoglaló kifejezés – önmagában számtalan elváltozásra jellemző elnevezést takar. Nem minden esetben jelent betegséget vagy rákot, ugyanis az orvosi nyelv daganatnak nevez minden olyan elváltozást, mely a szokványos méretét meghaladja.

Milyen tünetek utalhatnak petefészekcisztára?

A ciszták – főleg a kisebb méretűek – gyakran tünetmentesek, és csak a nőgyógyászati vizsgálatokon ismerhetőek fel.

Az elváltozásra utalhat a havi vérzés rendellenessége vagy elmaradása, amely a tömlők hormontartalmára vezethető vissza.

Az alhasi fájdalom gyakori tünet, amit a hirtelen növekvő ciszták mellet a bevérzett, megrepedt vagy megcsavarodott tömlők is okozhatnak.

Hogyan diagnosztizálhatók a petefészekciszták?

A diagnózist felállító orvos számára a legtöbb segítséget az ultrahangos vizsgálat nyújtja. A legfontosabb eldöntendő kérdés a rosszindulatúság kérdése. A legtöbb fiatal vagy termékeny korban lévő nő esetében jelentkező petefészekciszta jóindulatú, sokkal gyakoribb a rosszindulatú elváltozás a változókor után.

Ez is érdekelheti Vérzészavar a változókorban – Egy különösen fontos kórkép

A petefészekciszták leggyakoribb típusai

A szakirodalom nem osztja be egységesen a cisztákat. A teljesség igénye nélkül a leggyakrabban előforduló cisztás elváltozásokat említjük:

  • A tapintható petefészek-daganatok jó része gyulladásos eredetű. Ezek nem valódi daganatok, de nőgyógyászati vizsgálat során néha nehézségbe ütközik az elkülönítésük bizonyos petefészektömlőktől.

  • Igen gyakori a főleg termékeny korú nőkben előforduló úgynevezett folliculáris ciszta. Havonta a petefészekben megrepedés előtt álló tüszők 1-2 cm-es átmérőjűek. Ha ez nem reped meg ovulációkor (peteéréskor, az érett petesejt petefészekből való kilökődésekor), akkor a benne lévő folyadék mennyisége tovább szaporodhat és akár a lúdtojásnyi nagyságot is elérheti.

  • Keletkezhet úgy is petefészekciszta, hogy a már megrepedt tüszőből visszamaradt úgynevezett sárgatestben szaporodik fel folyadék, és ez akár 5-6 cm-re is megnőhet.

  • Ezekhez hasonlóak (mind szerkezetükben, mind az általuk okozott panaszokban) a nem valódi petefészek-eredetű, úgynevezett álciszták. Ezek nem közvetlenül a petefészekből, hanem a méhet és a petefészket, petevezetőt borító hashártya lemezei között található sejtekből keletkezhetnek.

  • Igen gyakori még az egyre többet említett endometriózis talaján kialakult petefészekciszták előfordulása. Ezek a méh nyálkahártyájának sejtjeiből alakulnak ki a méh üregén kívül, így igen gyakran a petefészekben is létrejöhetnek. Ilyenkor a havonta jelentkező menstruációs váladék nem tud kiürülni; hiszen nincs összeköttetés a hüvellyel és így a külvilággal, tehát az folyamatosan felszaporodik, majd egy idő után elfolyósodik. Jellegzetes, leginkább folyékony csokoládéhoz hasonlítható bennéket ad a cisztának, ezért is nevezik időnkét “csokoládétömlőnek“.

  • A dermoid tömlő olyan különleges daganat, mely az embrionális fejlődés során visszamaradt vagy “eltévedt” sejtekből alakul ki. Ez gyakran tartalmaz zsír-, szőr-, hajszövetet, akár csont-, fog-, porc-, szem-, bél- és más elemeket is.

A ciszták kezelése

A jó- és rosszindulatú daganatok kezelése eltérő.

Természetesen a megfelelő kezelési módszert mindig egyénre szabottan és alapos kivizsgálást követően választják ki.

A rosszindulatú elváltozások kezelése

A rosszindulatú elváltozások minél előbbi hasműtétet igényelnek, szükség esetén kiegészítve kemoterápiával.

A jóindulatú ciszták kezelése

A sokkal gyakoribb jóindulatú ciszták esetében egészen más a helyzet. Gyakran a panaszt nem okozó, 5 cm-nél nem nagyobb, egyrekeszű, egyszerű tömlők várakozás után maguktól eltűnnek, felszívódnak.

A növekvő, egyre inkább panaszokat okozó ciszták műtéti megoldást igényelnek. Legegyszerűbb és legkíméletesebb megoldás a ciszta leszívása (punkciója). Erre csak az egyszerű, csak folyadékot tartalmazó ciszták esetében van lehetőség. Hátránya, hogy ilyen esetben a cisztafal mindig visszamarad, gyakori a kiújulás esélye. Sokkal inkább jelent végleges megoldást a tömlő eltávolítása, mely ma már leginkább hastükrözéses (laparoszkópos) úton történik. Ha valamilyen okból ez a módszer mégsem kivitelezhető, akkor hasműtétre (laparotómia) kerül sor.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Szilvási Ferenc, nőgyógyász, Dr. Balázs Anna, onkomplex.hu



Forrás: www.webbeteg.hu

/ HIRDETÉS /

Iratkozz fel!

Iratkozz fel!

Értesülj elsőként új termékekről, akciókról és emailben elérhető egyedi ajánlatainkról!

Köszönjük a feliratkozást!