A több százmillió embert érintő civilizációs betegségek közé tartozik az inzulinrezisztencia (IR) is. A betegek pontos számáról nincs egységes, globális statisztika: egyes becslések szerint az IR előfordulási gyakorisága a fehér lakosság körében 3-16 százalék között lehet. A National Institutes of Health adatai szerint az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 32 százaléka élhet diagnosztizált vagy még fel nem ismert inzulinrezisztenciával, ami rálátást ad arra, hogy valóban sokakat érintő, komoly betegségről van szó.

Terheléses vércukorvizsgálat – mikor indokolt elvégezni? Bizonyos esetekben kifejezetten szükséges terheléses vércukorvizsgálatot kérni. Cikkünkben összegyűjtöttük, mikor indokolt elvégezni, és a vizsgálatra való felkészüléssel, a mérés menetével kapcsolatos fontos információkkal is foglalkozunk.

Mikor beszélhetünk inzulinrezisztenciáról?

Az IR olyan cukoranyagcsere-betegség, melyet a sejtek inzulinérzékenységének romlása idéz elő: gyakorlatilag a 2-es típusú diabéteszt megelőző állapot. Akkor alakul ki, amikor a sejtjeink valamilyen okból kifolyólag ellenállók lesznek a hasnyálmirigy béta-sejtjei által termelt polipeptid hormon, az inzulin hatásával szemben. Így az nem tud megfelelően kapcsolódni a sejtfelszíni inzulin receptorokhoz. (Az inzulin segíti a cukor beépülését a sejtekbe.) IR esetén jóval nagyobb mennyiségre van szükség belőle ahhoz, hogy a sejtek fel tudják venni a véráramból a cukrot. Emiatt a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelésre kényszerül, ami idővel ahhoz vezet, hogy a béta-sejtek kimerülnek: az általuk előállított inzulin mennyisége csökken. Vagyis kevesebb cukor jut a sejtekbe, több marad a véráramban, ami megemelkedett vércukorszintet eredményez.

Amikor a cukoranyagcsere működése már nem tökéletes, a vércukorszint értéke magasabb lesz a normális tartományba tartozó – éhgyomorra 4,0-6,0 mmol/l közötti, étkezések után 1,5-2 órával 7,5 mmol/l alatti – értékeknél. Inzulinrezisztencia esetén még nem beszélhetünk kórosan magas, csak emelkedett vércukorszintről.

Nem csak a középkorú nők küzdhetnek vele

Az IR-ről a mai napig számos tévhit él a köztudatban. Ezek közé tartozik az is, hogy “női betegség”. Tény, hogy leggyakrabban a nők – közülük is a középkorúak – körében fordul elő, de nem kizárólag náluk. A téves elképzelés hátterében meghúzódó egyik lehetséges ok, hogy az inzulinrezisztenciát gyakran más betegségekkel együtt diagnosztizálják. Ilyen például a nőket érintő policisztás ovárium szindróma (PCOS), vagy a pajzsmirigy-alulműködés, esetleg hormonzavarok. Az IR-re, mint a meddőség egyik lehetséges okára sok esetben csak akkor derül fény, amikor a középkorú nők sikertelenül próbálnak teherbe esni, és emiatt alapos kivizsgálásnak vetik alá magukat. Az inzulinrezisztencia ugyanis tünetmentes is lehet: egyeseknél csak akkor “kerül képbe”, amikor valamilyen más egészségügyi panasszal, betegséggel fordulnak orvoshoz.

A fiatalokat is érintheti

Inzulinrezisztencia bármely életkorban kialakulhat. Hátterében számos ok állhat az öröklött genetikai hajlamtól kezdve az életmódbeli tényezőkig. Utóbbiak közé tartozik például az egészségtelen, üres kalóriákban és szénhidrátokban gazdag ételek fogyasztása, a rendszertelen táplálkozás, a stressz, a mozgásszegény életmód, és a nem megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Mivel a kiváltó okok skálája igen széles, már egészen fiatal korban, akár gyermekkorban is kialakulhat.


Inzulinrezisztencia bármely életkorban kialakulhat. Fotó: Getty Images

Különösen, ha a gyermek inaktív életmódot folytat: nem sportol, alapvetően keveset mozog, emellett nem eszik vitaminokban, rostokban és egyéb tápanyagokban gazdag ételeket, ellenben sok finomított szénhidrátot visz be a szervezetébe. A szülőknek ilyen esetben érdemes figyelniük az árulkodó jelekre: IR-re utalhat ugyanis az elhízás, a fáradékonyság, a fokozott szénhidrátéhség, a falánkság, a gyakori éjszakai ébredések. Serdülő lányoknál IR-szempontjából gyanús lehet az erőteljesen pattanásos, zsíros bőr – ami megtévesztő, mert az aknéképződés a pubertáskor egyik jellegzetes velejárója -, a rendszertelen menstruáció, az elhízás vagy a fokozott szőrösödés.

A férfiakat sem feltétlenül kíméli az IR

Egy, a Nature Reviews Endocrinology oldalán publikált, szív- és érrendszeri betegségek fő kockázati tényezőit számba vevő tanulmányból kiderült, hogy összefüggés van az alacsony tesztoszteronszint – a herék által termelt férfi nemi hormon – és az inzulinrezisztens állapotok kialakulása között. A tesztoszteron többek között a glükózfelvétel serkentésével vesz részt a glükózháztartás szabályozásában. Ha tehát valamilyen okból tartósan lecsökken a tesztoszteronszint, és erre nem derül időben fény, mert az érintett nem törődik vele, vagy egyszerűen fél szakemberhez fordulni, az hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához. Férfiak esetében IR-re utaló tünet lehet a kopaszodás, a hasi elhízás és a merevedési zavar is.

Mi a teendő, ha inzulinrezisztenciára gyanakszunk?

Az IR időben felismerve és megfelelően kezelve – életmódváltással – visszafordítható: nem vezet szükségszerűen 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához. A diagnózis felállítását azonban megnehezíti, hogy az IR egyeseknél egyáltalán nem okoz érzékelhető tüneteket, míg másoknál változatos szimptómákkal járhat, amelyek más betegségek tünetei, velejárói is lehetnek.

Éppen ezért gyanú esetén érdemes egy kimondottan az inzulinrezisztencia kimutatására szolgáló komplex vizsgálatra bejelentkezni. Ez amellett, hogy terheléses vércukorszint-vizsgálatot tartalmaz hárompontos vércukorinzulingörbe-meghatározással (a vércukorszintet mérik a terhelés előtt, valamint 60 és 120 perccel utána is), átfogó képet ad a szervezet működéséről. Többek között a vérképző rendszer állapotáról, a vesefunkciókról, a májenzimek működéséről, a zsíranyagcseréről és a D-vitamin-szintről. Az így kapott értékek elemzésével minden kétséget kizáróan felállítható a diagnózis.



Forrás: www.hazipatika.com

/ HIRDETÉS /

Iratkozz fel!

Iratkozz fel!

Értesülj elsőként új termékekről, akciókról és emailben elérhető egyedi ajánlatainkról!

Köszönjük a feliratkozást!