„Az elhízás és
a hozzá kapcsolódó egészségügyi problémák tanulmányozása során
megfigyeltem, hogy viszonylag kevés szó esik ennek az összetett kirakós
játéknak két jelentős darabjáról: a folyadékhiányról és a túlzott
sófogyasztásról. Mindkettő köztudottan hozzájárul az elhízáshoz” – írja a Conversation magazinban Richard Johnson, a Colorado Egyetem
orvosprofesszora, aki több mint 20 éve vezet az elhízás és a cukorbetegség
okaival foglalkozó kutatásokat.


Ideje megtanulni, hogy a homokpatkány étkezési stratégiája nem jó a civilizációban élő embernek. Fotó: Getty Images

Annak
érdekében, hogy könnyebben megértsük a kevés folyadék- és a túlzott
sófogyasztás veszélyét
, a professzor egy kedves kinézetű, mindössze félkilós
rágcsáló életmódját állítja elénk példának. Csakhogy, ami a homokpatkánynak jó,
az nekünk egy cseppet sem.

Ezért fontos a homokpatkány életmódja

Észak-Afrika
sós mocsaraiban és sivatagjaiban él a sivatagi homokpatkány (Psammomys obesus),
amelynek igen nehéz az élete a kietlen körülmények között. Egy spárgához hasonló növény, a Salicornia (vagy
üvegfű) szárát eszi. Bár ez a húsos növény tápanyagban
szegény, de tele van sóban gazdag vízzel. A sókoncentráció olyan
magas az üvegfű levében, mint a tengervízben.

A közelmúltban
végzett vizsgálatok kiderítették, hogy miért vágynak a sivatagi homokpatkányok az üvegfű sós nedvére. A magas sótartalmú étrend valószínűleg segít a kis emlős szervezetének abban, hogy a viszonylag kevés szénhidrátot, amelyhez hozzájut, fruktózzá alakítsa. Egy olyan cukorfajtává, amely természetes módon a gyümölcsökben, a mézben és egyes
zöldségekben fordul elő.

Ez a módszer segít
az állatnak a túlélésben, amikor kevés az élelem és az édesvíz. A fruktóz
ugyanis aktivál egy “túlélési kapcsolót”, ami serkenti a táplálékkeresést, a
táplálékfelvételt, valamint a zsír és a szénhidrátok elraktározását megvédve a homokpatkányt az éhezéstől.

Amikor azonban
az állat fogságba esik, és a rágcsálók szokásos, körülbelül 50 százalék
szénhidrátot tartalmazó étrendjét kapja, gyorsan elhízik és cukorbetegség
alakul ki nála
. Ha azonban friss, kevés keményítőt tartalmazó
zöldségeket kap, sovány marad.

Johnson és más
tudósok évtizedek óta végzett kutatásai azt mutatják, hogy a nyugati világban
sokan akaratlanul is úgy viselkednek, mint egy fogságban tartott sivatagi
homokpatkány
, bár csak kevesen élnek olyan környezetben, ahol az élelem és a
víz korlátozott. Ennek ellenére folyamatosan aktiválják a túlélési kapcsolójukatA kis mennyiségű fruktóz – amennyi
egy-egy gyümölcsben található – nem jelent problémát
, a túlzott mennyiség azonban már bajos az emberi egészségre nézve.

A legtöbben kristálycukorból
és kukoricaszirupból (amely sok magasan feldolgozott élelmiszer alapanyaga) jutnak fruktózhoz. E két cukor
bevitele az átlagos nyugati étrendben a kalóriák mintegy 15 százalékát teszi
ki.
Ezek a cukrok arra ösztönzik az embereket, hogy többet egyenek, ami
súlygyarapodáshoz, zsírfelhalmozódáshoz és lassanként prediabéteszhez vezethet.

A szervezetünk is képes fruktóz előállítására. Mivel glükózból jön létre, a fruktóztermelődés megnő, amikor a vércukorszint magas. Ez a folyamat olyankor indul be,
amikor sok rizst, gabonapelyhet, burgonyát vagy fehér kenyeret eszünk. Ezek ugyanis olyan
szénhidrátokat tartalmaznak, amelyek gyorsan a vérbe juttatják a glükózt.
Ráadásul a fruktóztermelést a dehidratáció, a kiszáradás is serkentheti, azaz,
ha nem iszunk eleget, az a zsírtermelést ösztönzi.

A zsír és a víz

A zsírnak két
fő funkciója van. Az első jól ismert: a kalóriák elraktározása egy későbbi időpontig,
amikor éppen nem áll rendelkezésre táplálék. A zsír másik fontos, de kevésbé ismert
funkciója a vízellátás.

A zsírban
persze nincsen víz, de amikor a zsír lebomlik, az víztermelődéssel jár. A keletkező mennyiség figyelemreméltó, nagyjából megegyezik az
elégetett zsír mennyiségével. Ez annyira jelentős, hogy egyes állatok a zsírra
támaszkodnak, hogy vízhez jussanak olyan időszakokban, amikor az nem áll
rendelkezésükre.

Erre kitűnő példát jelentenek a bálnák. Bár akaratlanul is lenyelnek némi
tengervizet, ám a víz nagy részét az elfogyasztott táplálékból nyerik.
Amikor viszont hosszabb ideig nem szereznek táplálékot, a vízhez elsősorban a
zsír metabolizálásával jutnak hozzá
.

Az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben megnőtt az elfogyasztott kalóriák mennyisége az egész világon. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint a hatvanas évekhez képest 600-800 kalóriával többet fogyasztunk naponta. Ez már önmagában is megmagyarázná, hogy miért van egyre több elhízott ember, ám a testsúly változásában számos egyéb tényező is szerepet játszik.

A dehidratáció
szerepét sem szabad alábecsülni, amikor szóba kerül az elhízás. Ez általában sós
ételek fogyasztása után következik be. Mind a kiszáradás, mind a sófogyasztás
fruktóz- és zsírtermeléshez vezet. Ezért például a sós sült krumpli különösen
hizlal.
 

Ráadásul tanulmányok szerint a legtöbb túlsúlyos vagy elhízott ember nem iszik elég
vizet. Ők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek dehidratáltak, mint a sovány emberek.
Sóbevitelük is nagyon magas a sovány emberekéhez képest. A kutatások azt
mutatják, hogy az elhízott embereknek gyakran magas a vazopresszin szintje. Ez egy olyan hormon, ami segít a veséknek a vizelet mennyiségének
szabályozásában – a víz visszatartásával. Friss tanulmányok szerint azonban a
vazopresszin más célt is szolgál, mégpedig a zsírtermelés serkentését
.

A kiszáradás
vagy éhezés veszélyének kitett személy számára a vazopresszin valódi túlélési
előnnyel járhat. De azoknál, akik nincsenek veszélyben, súlygyarapodást, zsírfelhalmozódást, zsírmáj kialakulását vagy akár prediabéteszt is okozhat.

Napi nyolc nagy pohár víz

Fontos kérdés,
hogy a nagy mennyiségű víz fogyasztása segíthet-e a fogyásban? Johnson elmondta: amikor kutatócsoportjuk több vizet adott az
egereknek, lelassult azok súlygyarapodása és a prediabétesz kialakulása, még
akkor is, ha a kísérleti állatok cukorban és zsírban gazdag étrenden éltek.

Egyre több
bizonyíték van arra is, hogy a legtöbb ember általában véve túl kevés vizet
iszik, illetve a vízfogyasztás növelése segíthet az elhízott embereknek a
fogyásban. Ezért Johnson azt javasolja, hogy igyunk minden nap nyolc nagy
pohár vizet.
 Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a túl sok folyadék fogyasztása „vízmérgezést” okozhat. Ez különösen azoknál jelent
problémát, akiknek szív-, vese- vagy májbetegségük van, akiket nemrég műtöttek, vagy akik hosszú távokat futnak. Ezért mindig érdemes
először a kezelőorvossal egyeztetni a vízfogyasztásról.

A sivatagi
homokpatkányok és a táplálékot gyűjtögető őseink számára a magas só- és
korlátozott víztartalmú étrendnek volt értelme. De ma már az emberek nem így
élnek. Ezek az egyszerű életmódbeli változtatások – a több víz fogyasztása és a
sóbevitel csökkentése
– olcsó, könnyű és egészséges stratégiák, amelyek
megelőzhetik vagy kezelhetik az elhízást – írta Richard Johnson a Conversation magazinban.



Forrás: www.hazipatika.com

/ HIRDETÉS /

Iratkozz fel!

Iratkozz fel!

Értesülj elsőként új termékekről, akciókról és emailben elérhető egyedi ajánlatainkról!

Köszönjük a feliratkozást!