Rebarbara – Rheum

rebarbararebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárúnövénynemzetség, kb. 60 jelenkori fajjal. A növényeknek nagy, háromszögforma leveleik vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek.

Számos faját termesztik gyógynövényként vagy emberi fogyasztásra – ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarumvagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár a levelek mérgezők (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyeleket fanyar ízükért felhasználják.

Hatása

A rebarbara gyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.

Termesztése

A rebarbara mindenütt megterem, de szereti a napos helyet és a tápanyagokkal bőségesen ellátott talajt. Árnyékos helyen a levélnyele vékony marad. A leggyorsabban tőosztással vagy az idős bokrok tövéből előtörő sarjakkal március végén szaporítható.

 

rebarbaraA magvetésből csak két-három év múlva lesz kifejlett tő. A tövekről a levelek szedését már március közepén meg lehet kezdeni, és május végéig folytatni. A leveleket csavarással törjük, és nem vágjuk, egyszerre lehetőleg ne kopasszuk meg a bokrot.

A rebarbara levél nyeléből pikáns ízű kompót, krémleves és lepény készülhet, de meghámozva érdemes nyersen is megkóstolnunk. A levéllemez sokak szerint kora tavasszal, zsengén még használható étkezésre, mások szerint se ekkor, se később. A levélben felhalmozódik az oxálsav, amely mérgezést okozhat. Az I. Világháború alatti élelmiszerhiányban sok helyen étkezésre ajánlották a leveleket is, amely mérgezésekhez vezetett. A Wikipédia szerint a súlyosan mérgező dózis (LD50) egy átlagos, 65 kg testtömegű ember esetén 5 kg levél egyszerre való elfogasztásával juthat be a szervezetbe. Ez nem valószínű, de azért tartsuk észben, hogy a levélnyeleket fogyasszuk, ne mást.

Rebarbarakészítmények a patikákban máj- és epebetegeknek

rebarbaraA rebarbarából különféle kivonatokat is készítenek, a gyógyszertárakban megvásárolható készítmények máj- és epebetegségek, valamint aranyeres panaszok enyhítésére szolgálnak.

A rebarbara gyökeréből előállított por külsőleg fogmosásra használható, valamint segíti a szájbetegségek gyógyulását is.

Ugyancsak gyógyhatású a zöldségből préselt nyers natúr lé: kevés vízzel hígítva sebek lemosására, a sebgyógyulás elősegítésére alkalmas.

Vesekövesek ne vigyék túlzásba fogyasztását

A rebarbarának magas a citromsav-, az almasav- és az oxálsavtartalma, a zöldségfélék közül az egyik legmagasabb oxálsavtartalmú növény (260-620mg/100g).

A friss, zsenge rebarbarában még az almasav mennyisége van túlsúlyban, de június közepétől, illetve a szezon végén, a túlérett, megvastagodott szárakban csökken az almasavtartalom és nagyon megnő az oxálsavtartalom. Az oxálsav pedig a kalciummal vízben oldhatatlan sót, kalcium-oxalátot képez, így növeli a vesékben, illetve a húgyhólyagban a kőképződés kockázatát. Ezért vesekőbetegségben szenvedők, illetve vesekőképződésre hajlamosak a szezon vége felé kisebb adagokban, és ritkábban fogyasszanak rebarbarát.

forrás: wikipedia  //  balintgazda  //  origo.hu