Macskagyökér – Valeriana

macskagyökér (Valeriana) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe és a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó nemzetség. Világszerte mintegy 250, Európában 20, Magyarországon 4 faja él.

A macskagyökér (valeriana) hatása

Már az ókori görögök is…

A macskagyökér már az ókori görögök körében is igen közkedvelt gyógynövénynek számított, ismerte Plinius és Galenus is, fájdalomcsillapító és emésztésserkentő hatást tulajdonítottak e rendkívül kellemetlen illatú növénynek. A középkorra már akkora népszerűségnek örvendett, hogy szinte egyetlen valamirevaló főzet vagy orvosság sem készülhetett nélküle. A 17. században Nicholas Culpeper, a híres angol herbalista számos kórságra ajánlotta: „A gyökér főzete különösen hathatós a pestis ellen, meghozza a nők havibaját, egyedülálló a köhögéstől kínzottak számára, mindenféle fájdalmak, sérülések esetén rendkívüli.”

A földgolyó másik fertályán a korai amerikai telepesek is megismerkedtek a macskagyökérrel, megfigyelték, hogy az indián törzsek „orvosságos emberei” a gyökér porított formáját használták sebek kezelésére.

Nyugtató hatású

A 19. századi herbalisták melegen ajánlották álmatlanság, idegesség, fejfájás, szorongás és bélgörcsök kúrálására – korunk tudósai ki is mutatták, hogy a macskagyökér valóban tartalmaz nyugtató hatású vegyületcsoportot, különösen a gyökere igen gazdag valepotriátokban.

Nyugtató, feszültségoldó hatását manapság idegesség, szorongás, ideges elalvási és alvási problémák esetén alkalmazzák – utóbbi esetben is nyugtató hatását használják ki, mivel altató hatással valójában nem rendelkezik. Hatóanyagai számos gyógyszer alapanyaként szolgálnak, emellett leggyakrabban tea, tinktúra és fürdő formájában használatos. Komlóval együtt alkalmazva igen hatásos. Enyhe görcsoldó hatással is bír.

Jobb, mint a szintetikus altatók

A macskagyökér gyógyhatásait összehasonlító kísérletek során szintetikusan előállított altatókkal, nyugtatókkal szemben vizsgálták, s arra a következtetésre jutottak, hogy a macskagyökér alkalmazása sok szempontból biztonságosabb. Az altatók rendszeres szedéséhez ugyanis a szervezet olyannyira hozzászokhat, hogy a kívánt hatás eléréséhez mind nagyobb adagokra van szükség, a gyógyszer elhagyásakor pedig elvonási tünetek – fejfájás, émelygés, hányinger, álmatlanság, nyugtalanság – léphetnek fel. A macskagyökér fogyasztása nem okoz függőséget, és elhagyása sem jár elvonási tünetekkel.

A macskagyökér további előnye, hogy míg a gyógyszerek reggeli kábultságot okozhatnak, addig a macskagyökérnek – megfelelő adagolás esetén – nincsenek tompító hatásai. A magas vérnyomásban szenvedőknek is ajánlatos fogyasztani, erről azonban a kezelőorvost is tájékoztatni kell.

Mindettől függetlenül legyünk vele óvatosak: a macskagyökér túl nagy mennyiségben fejfájást, szédülést, látási zavarokat, nyugtalanságot okoz; várandós és szoptatós nőknek pedig egyáltalán nem ajánlott az alkalmazása.

Ismertebb fajok Magyarországon

Orvosi macskagyökér

Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) nyirkos talajt kedvelő, akár 1,5 m magasra is növő, évelő, lágy szárú növény. Élőhelye Európa és Nyugat-Ázsia, 2000 m tengerszint feletti magasságig. Május-júliusban virágzik, hímnős, rózsaszínű vagy fehér virágokat bont bogas virágzatban. A virág szimmetriája lehet sugaras, vagy enyhén kétoldali részarányos, akár egyazon virágzaton belül is. A három porzó hozzánőtt az öt cimpájú forrt párta csövéhez. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék száma 6-15, a csúcsi levélke mérete a többiével azonos.

Magyar nevét onnan kapta, hogy barna gyöktörzsének átható illata erős, izgató hatással van a macskákra, melyek a növényhez dörgölőzve “kábulatba” esnek, illetve szívesen elfogyasztják a gyökerét. Egyes macskák kifejezetten “függővé” válnak.

Bodzalevelű macskagyökér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőfajtól tarackoló töve és a kevesebb, de szélesebb levélkék különböztetik meg. A Börzsönyben fordul elő.

Keskenylevelű macskagyökér

A tőfajtól a szárközépi levelek rövidebb nyele és a növény kisebb termete különbözteti meg.

Kétlaki macskagyökér

A tőlevelek épek, tojásdadok, a páratlanul szárnyasan összetett szárlevelek levélkéi legtöbbször ép szélűek. A növény általában kétlaki. Lápréteken él, májusban virágzik.

Hármaslevelű macskagyökér

A tőlevelek csúcsa kissé hegyes, a levelek széle enyhén fogas. A szár közepe táján a levelek hármasan osztottak, a csúcsi levélke nagyobb a másik kettőnél. Virágzás május-júniusban. Sziklás völgyekben, mohás falakon fordul elő a Pilisben, a Bükk-vidéken és a Zempléni-hegységben. Magyarországon a subsp. austriaca E. Walther.

Éplevelű macskagyökér

A fajt az utóbbi években fedezték fel a Bükk-vidéken. Az előző fajtól ép (azaz nem összetett) szárlevelei különböztetik meg, melyeknek széle ép, olykor fogas. Májustól júliusig virágzik.

forrás: wikipedia / vital.hu