Fitoterápia – Gyógyítás gyógynövényekkel!

A fitoterápia egy régóta ismert és alkalmazott gyógyítási mód, amelynek a jelentése gyógynövényekkel való gyógyítás.

fitoterápiaA növények gyógyhatásáról felhalmozott tudás az emberi civilizáció kulturális és intellektuális fejlődésének nagyszerű dokumentuma. Ha csak egy kicsit is belegondolunk, milyen keveset tudunk a világról, elismeréssel kell adóznunk őseinknek, akik bámulatos megfigyelőképességgel tárták fel a természetes gyógyszerek tárházát. A természet ezrével kínál különleges és fontos gyógyszereket. Csodálatos, ahogy az egymást követő nemzedékek a hatásosnak és veszélytelennek ítélt készítményeket átvették. Így a növények gyógyhatása sok ezer emberöltőn át lehetett az értékelés és ellenőrzés tárgya.

Magyarországot a gyógynövények hagyományos alkalmazása, gyűjtése, termesztése és vizsgálata terén „európai nagyhatalomnak” lehet tekinteni. Több mint 400 évvel ezelőtt jelent meg az első magyar nyelvű füvészkönyv, de az ezt megelőző évszázadokban is bizonyítható a gyógynövények széleskörű használata. A füvészkönyvekben szereplő, illetve a XX. századi népi orvoslásban használt fajok száma eléri a 600-at.

Friss vagy szárított növények, illetve növényi alapú termékek használata egy-egy betegség megelőzésére, kezelésére és gyógyítására a 19. század közepéig szinte egyeduralkodó volt az orvostudomány terápiás lehetőségei között. Ezt követően viszont a medicina figyelme a szintetikusan előállított hatóanyagok felé fordult, s ezek olyan előnyre tettek szert a fitoterápiával szemben, hogy a gyógynövényekkel való gyógyítás sok akut betegség esetén elavulttá vált. A gyógynövényekkel történő gyógyítás mégsem tűnt el teljesen az orvostudomány eszköztárából. Az elmúlt 20-25 évben, a fogyasztók újra felfedezték a növényi szereket.

fitoterápiaAz Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint Földünkön a betegek legalább 80 százalékát nagyrészt vagy kizárólag természetes szerekkel kúrálják. A fejlett ipari országokban használatos gyógyszereknek is mintegy 40 százaléka származik természetes forrásból. A gyógyszerkészleten belül a természetes hatóanyagokhoz tartozik az a mintegy 120 növényi vegyület, amelyekből napjainkban az egységes (egyetlen) hatóanyagtartalmú fitofarmakonokat állítják elő. Ezek tehát izolált növényi hatóanyagokat illetve eredendően növényből származó, de különböző (farmakológiai, technológiai, legtöbbször gazdasági) megfontolásból ma már szintetikusan előállított vegyületeket és ezek félszintetikus származékait tartalmazzák. A többségükben erős hatású szerek mindegyike jól példázza a gyógynövény terápiás hatásának tapasztalati felismerésétől induló és a fitokémiai-, farmakológiai-, klinikai-vizsgálatokon át haladó gyógyszerfejlesztés folyamatát.

Az izolált növényi hatóanyagok falhasználása mellett jelentős azon gyógynövények köre, amelyeket különböző kivonatok formájában alkalmaznak, mint a fitoterápia gyógyszerkincsét. Legfontosabb jellemzőjük, hogy a hatóanyagok mellett mindig tartalmaznak olyan anyagokat, melyek nem közömbösek a hatás szempontjából, tehát természetes anyagkeverékek. Többnyire mérsékelt hatású gyógynövényekből készülnek, jól meghatározott terápiás indikációval. Általában a fitoterapeumokat önmagukban, gyakrabban adjuvánsként alkalmazzák a gyógyszeres terápiában és az öngyógyításnak is fontos eszközei.

fitoterápiaÓriási jelentősége van a gyógynövényeknek a helyes életvitelben is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásában naponta legalább 400 g gyümölcs és zöldségféle, ezen belül is minimum 30 g hüvelyes, olajos és egyéb mag fogyasztása szerepel. A növényi táplálékban gazdag étrend számos tápértékkel nem bíró, ugyanakkor egészségvédő hatású növényi anyaggal is ellátja a szervezetet, többek között fenolszármazékokkal, terpenoidokkal, növényi festékanyagokkal és más élettani hatású anyagokkal, köztük jelentős természetes antioxidánsokkal. Ezek gátolják jó néhány krónikus betegség, többek között a koronária panaszok, a rák, a cukorbetegség, magas vérnyomás, stb. kialakulását.

A növényi drogok és gyógyszerek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, jelentőségük még a gyógyszeres terápiák keretén belül is növekvőben van. Forgalmuk világméretekben is figyelemreméltó, évi több mint 10 milliárd dollár, amiből Európa részesedése mintegy 5,5 milliárd dollár.

Az Európai Unió gyógynövény szükségletének számottevő részét ma is importból fedezi. Az európai gyógynövénypiacokon 1200-1300 gyógynövény-drog jelenik meg, ezek csaknem 90 %-a gyűjtésből származik.

fitoterápiaA gyógyszerárak emelkedése, az egészségügyi reformok, illetve a természetes anyagok iránti fokozódó igénynek köszönhetően jelentős növekedésre lehet számítani a gyógynövények, gyógyteák és egyéb készítmények iránti hazai keresletben is. Ezt erősíti, hogy a betegségspektrum megváltozása hihetetlen mértékű változásokat idézett elő a preventív medicina célkitűzéseiben és a népegészségügyi programok tervezésében. Az egészségük megőrzéséért tenni, illetve betegségükből mellékhatások nélkül gyógyulni akaró emberek szívesen használják a gyógynövényekben rejlő biológiailag aktív anyagokat.

Jelenleg mintegy 50 ezer hektáron termesztünk gyógynövényeket, és közel nyolcvan azon vállalkozások száma, amelyek a termesztéssel foglalkoznak. A mintegy 50 ezer tonna termesztett és gyűjtött drog 60-70 %-a exportra kerül. Ezen túl hazánk mintegy 100 tonna illóolajat állít elő. A gyógy- és fűszernövényágazat több mint 150 ezer embert foglalkoztat, a becsült termelési érték több mint 10 milliárd forint (a feldolgozott és forgalomba helyezett termékek értéke ennek többszöröse).

fitoterápiaMagyarország ma is az Európai Unió legfontosabb gyógynövény beszállítói közé tartozik. (Itt jegyezzük meg, hogy e témakörrel nem kívánunk részletesebben foglalkozni jelen munka keretében, mivel a Corvinus Egyetem gondozásában a gyógynövények termesztését és minőségét befolyásoló tényezőket részletesen tárgyaló e-könyv készül, mely a közeljövőben megjelenik.)
Az EU piacainak legjelentősebb beszállítói között való maradás kiemelt jelentőségű Magyarország számára. Ennek biztosításához nélkülözhetetlen a megfelelő gyors és hatékony minősítő munka, minősítő laboratóriumok kialakítása és akkreditálása.

A gyógynövény-alapú szerek gyógyszertári és azon kívüli forgalmazásában markáns jelenség a más kontinensekről, főleg Ázsiából és Dél-Amerikából behozott drogok és változatos színvonalú és összetételű termékek megjelenése és forgalmazása. Ezek egy része Európában is kedvelt lett gyógynövényteaként esetenként nyersanyagként is, sőt hivatalos lett az európai és nemzeti gyógyszerkönyvekben. Az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek egyes tradicionális (pl. kínai, indiai) vagy alternatív (Bach-virágterápia, antropozófia, homeopátia) terápiás rendszerek szerei a piacon. Mivel a növényi alapú szerek szinte kivétel nélkül orvosi rendelés (recept) nélkül is kiadhatók, leggyakrabban a gyógyszerészek felelősége, hogy a felhasználó/beteg megfelelő és megbízható készítményt kapjon. Ehhez viszont megfelelő hatású és megfelelő minőségű szer kiválasztása szükséges. A betegek jelentős része bízik a gyógyszerészekben. Ez a bizalom generációk munkájának eredménye. A szakértelmen alapuló, gyógynövényekre, gyógynövény alapú termékekre vonatkozó tájékoztatás a gyógyszerészi gondozás fontos területe, etikai elvárás, de a hosszútávra tervező üzletpolitika is csak ezen alapulhat.

A növények gyógyászatban betöltött szerepe.
A gyógyszeres terápia fejlődése

A gyógyítás és a gyógyszeres terápia gyökerei gyakorlatilag egyidősek az emberrel. Már az ősember alkalmazott bizonyos növényeket, ásványi anyagokat különböző „gyógyító” céllal.
Az ókori virágzó kultúrákból írásos anyagok maradtak fenn a polihisztor tudósoktól és erre az időre tehető az orvosi rend elkülönülése is. Hippokrates nevéhez fűződik az orvoslás misztikus elemektől való tudatos megtisztításának kezdete, a haladó szellemű orvosok iskolába tömörítése, a tudományos igényű orvoslás alapjainak lerakása, a tünetek, kezelések feljegyzése. Gyógyító munkájában Hippokrates már közel 240 növényt alkalmazott.

fitoterápiaDioszkoridesztől maradt ránk a mintegy 500 szert leíró, első gyógyszerkönyvnek tekinthető Materia Medica. Kiemelkedő jelentőségűek Galenus anatómiai, élettani, gyógyszertani munkái, valamint a betegségek okairól és tüneteiről írt elemzései. Ezek képezték Arisztotelesz filozófiájával együtt a későbbi orvosképzés alapjait. A növényi, ásványi anyagok mellett az alkímia kialakulása megteremtette a lehetőségét annak, hogy az ember meghatározott céllal bizonyos anyagokat maga állíthasson elő. Paracelsus alkalmazta először a kémiai ismereteket a szervezeti folyamatok magyarázatára, és felhívja a figyelmet a kórossá vált folyamatok kemikáliákkal történő rendezésének lehetőségeire. Paracelsus gondolata az egyes anyagok gyógyszer-méreg hatásának dózis függése is.

A gyógyszeres terápia fejlődésének hatalmas lendületet adott a Claude Bernard nevéhez fűződő kísérletes farmakológia kialakulása, ami a szintetikus kémiával karöltve megteremtette az alapját a napjainkban is folyó gyógyszerkutatásnak és gyártásnak.

fitoterápiaA növények gyógyászatban betöltött helye koronként változott, szoros összefüggésben a gyógyítás adott fejlettségi szintjével. Míg a XIX. század közepéig, a kémia fejlődésének kezdetéig a növényi készítmények gyakorlati egyeduralma volt jellemző, addig a szintetikus kémia fejlődésével rohamosan visszaszorult jelentőségük. A szintetikus kémia hatalmas szabadságot adott, úgy tűnt, hogy a gyógyszerkutatás lehetőségei a szintetikumok alkalmazásával, a molekulák tetszőleges alakításával korlátlanokká váltak.

A szintetikumok gyakorlati egyeduralmát azonban három egymástó független, de egymást erősítő folyamat kezdte ki:

  • A mellékhatások fokozatos felismerése rádöbbentette a szakmát a szintetikumokban rejlő lehetőségek korlátaira, hogy a természet rendjébe való beavatkozás természet-ellenes anyagokkal nem csak óriási lehetőségeket, hanem számtalan veszélyt is rejt magában. Így kezdett a figyelem újra a természetes eredetű anyagok, ezen belül döntően a növények felé fordulni.
  • Az ember – természet viszony átértékelődése, az Amerikában és Nyugat-Európában a 70-es évek kezdetén megindult általános szemlélet változás következménye. Általánossá vált a természetes anyagok előtérbe helyezése, a természetes életmód, az egészséges táplálkozás, valamint a természet védelme. Ezekkel egyidőben a gyógyászatban újra előtérbe kerültek a már-már feledésbe menő gyógynövények.
  • Az orvostudomány szaporodó megoldatlan problémái új terápiás lehetőségek keresésére ösztönöztek. Míg az orvostudomány különböző területein (diagnosztika, operációs technikák stb.) hatalmas fejlődésnek lehettünk tanúi, addig a népesség egészségi állapotának romlását felmérések egész sora bizonyítja. Az új lehetőségek keresésének mozgalmas, bizonyos fokig kaotikus időszakában a „zöld hullámmal” kezdte meg újabb reneszánszát a növények terápiás célú alkalmazása, a fitoterápia.

A fitoterápia fejlődése

fitoterápiaA fitoterápia elnevezése, és az elnevezést indokló tartalmi elkülönítése Henri Leclerc (1870-1955) francia orvos nevéhez fűződik, aki orvosi munkájában előtérbe helyezte a természetes eredetű anyagokat. A szintetikumok alkalmazását megelőző időszakban a növények gyakorlati kizárólagossága miatt nem volt létjogosultsága a fogalomnak.
A fitoterápia közel egy évszázada keresi helyét a gyógyászaton belül és végső körvonalazódása várhatóan még hosszú ideig tart. Állandó változásának oka a két irányba ható, és időről időre ismertté váló új eredmények.

Az alkalmazott növények körét szűkíti, hogy a fitoterápia létjogosultságát csak a tudomány jelenlegi fejlettségi szintjének megfelelő bizonyítékok teremthetik meg. Másrészt a tudomány eszköztárának fejlődése állandóan bővül a kémiailag és farmakológiailag feltárt növények választása, illetve a terápiás felhasználás lehetősége.

A fitoterápia fejlődésének új szakasza a 70-es években kezdődött, s napjainkra egy minőségileg új fejlődési fázis kezdődött. A lezárult időszak rendkívül értékes periódus volt, amelynek legfontosabb eredményei, hogy:

  • meghatározta a fitoterápia fogalmát és körvonalazta gyógyászaton belüli helyét
  • kompromisszumok révén megteremtette az értékek átmentésének lehetőségét
  • megkezdte a gyógynövények alkalmazásának kritikai értékelését
  • kialakította a fitofarmakonok nemzetközileg elfogadott fogalmát

Meghatározásra kerültek a fitoterápia következő időszakának feladatai:

  • feljavítani a gyógyszeres terápiához tartozás követelményeit
  • és indikációs területek szerint konkretizálni a fitoterápia helyét, jelentőségét, lehetőségeit és korlátait.

fitoterápiaMa már senki nem vitatja, hogy a természettudományos alapokon álló fitoterápia a medicina része, azon belül a gyógyszeres terápiához, annak allopatikus részéhez tartozik. Hasonlóképpen az európai irányvonal és definíció szerint a növényi eredetű anyagok és azon készítmények, melyek betegségek gyógyítására vagy enyhítésére használatosak gyógyszereknek tekintendők s a teljes gyógyszerkészleten belül a természetes hatóanyagokhoz, ezen belül a növényi hatóanyagokhoz tartozik. Nem tekintjük fitoterapeutikumnak a fitofarmakonok azon csoportját, amelyek izolált növényi hatóanyagokat, illetve eredendően növényből származó, de különböző (farmakológiai, technológiai, gazdasági) megfontolásból ma már szintetikusan előállított vegyületeket és ezek félszintetikus származékait tartalmazzák.

A fitoterápia a fitoterapeutikumok betegség megelőző, egészségmegőrző és gyógyító célú alkalmazása. Besorolása kifejezi, hogy elhatárolja magát a természetgyógyászattól, de a növényeket alapanyagként gyakran alkalmazó homeopátiától is. Alkalmazási területeiből következik, hogy mint az orvostudomány részét képező terápia, gyakorlása szakismeretet igényel. A leghatározottabban el kell utasítani a gyógynövények ártalmatlanságáról elterjedt általánosító véleményt, a csodavárást. A terápiás céllal adott fitofarmakonok esetében is nélkülözhetetlen a pontos diagnózis és a gyógyulási folyamat követése.

A leggyakrabban az öngyógyszerelés területéhez tartozó készítmények esetén, noha alkalmazásuk nem kötött feltétlenül a terápiát irányító orvoshoz, a szakemberrel történő konzultáció, a szakszerű alkalmazási utasítás, az alkalmazás során fellépő esetleges problémák megoldása, stb. miatt feltétlenül szükséges, hogy e készítmények is csak megfelelően felkészült szakemberek közvetítésével juthassanak a betegekhez, illetve felhasználókhoz.

fitoterápiaA kérdés másik, nem kevésbé jelentős oldala a fitoterápiás készítmények megfeleltetése a gyógyszerekkel szemben támasztott általános követelményekkel. Tudjuk, hogy a konvencionális orvostudomány hívei legtöbbször azzal utasítják el a fitoterápiás készítményekkel történő kezelést, hogy ezek hatásossága és a felhasználás biztonsága nem kellően igazolt, aminek oka gyakran a reprodukálható anyagi minőségű készítmények hiányában keresendő.

A hármas követelményrendszer a növényi gyógyszerek esetében magában foglalja a bizonyított terápiás minőséget, tehát azt, hogy az illető gyógyszer a betegség kezelésére alkalmas és biztonságos, illetve a gyógyszerészi minőséget, vagyis az állandó anyagi összetételt, s ezáltal a készítmény megbízhatóságát.

A hatásosság és a biztonság bizonyítottsági szintjei a GLP, GCP szerint végrehajtott állatkísérletek vagy randomizált, placebo- kontrollált, kettős vak humán vizsgálatok, illetve a hosszantartó, tradicionális felhasználás megfelelően dokumentált adataival állapíthatók meg.

Ma már senki nem vitatja, hogy a természettudományos alapokon álló fitoterápia a medicina része, azon belül a gyógyszeres terápiához, annak allopatikus részéhez tartozik. Hasonlóképpen az európai irányvonal és definíció szerint a növényi eredetű anyagok és azon készítmények, melyek betegségek gyógyítására vagy enyhítésére használatosak gyógyszernek tekintendők, s a teljes gyógyszerkészleten belül a természetes hatóanyagokhoz, ezen belül a növényi hatóanyagokhoz tartoznak.

Új eredmények a gyógynövények kutatásában

A fitoterápia újabb fejlődésének megértéséhez nélkülözhetetlen a gyógynövények kutatásában elért újabb eredmények áttekintése. Különösen aktív kutatómunka három területen figyelhető meg:

  • Modern műszeres analitikai és szerkezetvizsgáló módszerekkel egyre könnyebbé és gyorsabbá válik a régebben ismert és az újonnan felfedezett gyógynövények hatóanyagainak azonosítása. Utóbbi kedvező hatással van a minőségbiztosításra és a standardizálás lehetőségeire.
  • Molekuláris biológiai tesztrendszerek segítségével lehetővé válik a növényi kivonatok teljes hatásprofiljának és szinergikus kölcsönhatásainak felderítése, ami az oki terápia alapját teremtheti meg.
  • A standardizált készítményekkel egyre pontosabb klinikai vizsgálatokat lehet végezni. Lehetővé válhat a kiemelt hatóanyagok farmakokinetikájának és biológiai értékesíthetőségének vizsgálata.

fitoterápiaKülönös jelentőséget ad a fenti területeken elért és elérhető eredményeknek az, hogy az utóbbi években egyfajta paradigmaváltás következett be a gyógyszerek/szintetikus gyógyszerek fejlesztésében: az egyfajta hatóanyagot tartalmazó és egy célpontú terápiás megközelítés felől a kombinált, polikauzális kezelések irányába mozdul el a kutatás súlypontja. Ha belegondolunk, hogy a fitoterápiás készítmények számos komponensből álló, következésképpen számos hatással bíró anyagkeverékek, megérthető, hogy a polikauzális kezelések irányába történő elmozdulás egybecseng a fitoterápia célkitűzéseivel. Hasonlóképpen a panaszok oki kezelésének növekvő igénye, a szervezet saját védekező és regenerációs mechanizmusai serkentésének fontossága is rokon a fitoterápia szemléletmódjával.

A XXI. század elvárásai és lehetőségei

A növényi gyógyszerek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, jelentőségük még a gyógyszeres terápiák keretein belül is növekvőben van. A gyógyszerfogyasztás évi 8-10 %-os növekedését évek óta meghaladja a növényi eredetű termékek fogyasztásnövekedése (10 %). A felhasználás növekedése irányába biológiai, gazdasági okok és pszichés megfontolások hatnak a fejlett ipari országokban. Ezek közül kiemelésre érdemesek:

  • kiválóan alkalmazhatók egészségfenntartó, betegségmegelőző, roboráló anyagként,
  • alkalmasak számos enyhe lefolyású betegség kezelésére,
  • kiválóak a pszicho-szomatikus civilizációs betegségek gyógyítására (60-75%-ban).

A pszichés tényezők között fontos – az un. zöldhullám jelenségen túl – az a vélelmezés, hogy a természetes eredetű anyagok kevésbé szervezet-idegenek a szintetikumoknál és nem rendelkeznek számottevő mellékhatással.

A prevenció szemléletének előtérbe kerülése és a fejlett országokban előtérbe került egészségtudatos magatartás is fontos tényezők. Jól támasztja alá ennek fontosságát a WHO meghatározása is, miszerint egészségügyi állapotunk alakulásáért az életmód 30-35 %-ban felelős (mellette 30-35 %-ban a környezeti ártalmak; a humángenetikai állomány 10-15 %-ban; az egészségügy 10-15 %-ban).

A fitoterápia fejlődése kiválóan tetten érhető abban is, hogy míg korábban szinte kizárólag az enyhe, középsúlyos tünetek kezelésének, a komplementer terápiának és prevenciónak volt eszköze, az utóbbi években a racionális fitoterápia gyógyszerei egyre inkább teret kapnak súlyosabb tünetek kezelésében is elsősorban olyan krónikus betegségekben, ahol az oki terápia nem megoldott.

A fitoterápia fejlődése áttekintésében foglalkozni kell az innovatív fitofarmakonok előállításának újabb lehetőségeivel, amit a korábban ismertetett kiemelt kutatási eredmények mellett a fitotechnológia újabb lehetőségei is támogatnak. Mindezek ismert hatóanyagok jobb biohasznosulását, új terápiás indikációk felismerését, újabb terápiás sémák felállítását, előnyösebb biofarmaciai sajátságok előtérbe helyezését teszik lehetővé.

Növényi hatóanyag kutatások, természetes vezérmolekulák feltárása

A természetes anyagok nemcsak a régmúltban álltak az emberiség gyógyászatának szolgálatában, hanem napjainkban is fontos szerepet játszanak új gyógyszervegyületek kifejlesztésében. A Földön előforduló mintegy 250-300 000 magasabbrendű növényből, (amely mintegy 3 000 növénycsalád, 10 500 nemzetségéből kerül ki) csak 10-15 % került fitokémiai vagy/és biológiai vizsgálatra. Közel 90 %-uk tehát megismerésre vár. A potenciális hatóanyagok feltárása szempontjából ígéretes a növényekből előállított anyagcseretermékek magas száma (139 000) illetve ennek megoszlása. Az elmúlt két és fél évtizedben forgalomba hozott új gyógyszerek (n=1024) közel kétharmada (n=645) valamilyen növényi, állati vagy mikrobiális anyag alapján került kifejlesztésre, és mindössze 37 %-ban találhatók köztük tisztán szintetikus eredetű molekulák.

A természetes vegyületek számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, amelynek köszönhetően az új gyógyszerkutatási technológiák térhódítása ellenére még ma is jelentős hatást gyakorolnak a gyógyszeripari fejlesztésekre.

A természet a biológiailag aktív vegyületek kimeríthetetlen tárháza. Széles szerkezeti diverzitás, sztérikus komplexitás, sokféle gyűrűrendszer, jelentős kiralitás jellemzi őket. Szűrővizsgálati rendszerekben magasabb találati arány érhető el, mint a szintetikus vagy kombinatorikus kémiai vegyületek esetében. Mivel forrásaik általában a tradicionális medicina eszközei, így toxikológiai és hatékonysági szempontból is előnyösek.

Napjainkban az körvonalazódik, hogy a természetes anyagokon alapuló gyógyszerkutatás számos nehézsége ellenére eredményesen járulhat hozzá a gyógyszer innováció fellendüléséhez, amennyiben a gyógyszerkutatás fejlett technológiával (HTPS, CC) integrálódik.

Farmakognózia a XXI. században

Az eredeti értelmezésben a „materia medica”, azaz a gyógyszerek ismeretét magában foglaló, napjainkban 200 éves farmakognózia igen jelentős változáson ment keresztül és újabb kihívások előtt áll a XXI. században.

A természetes/növényi eredetű drogok korai, csaknem kizárólag botanikai ismeretekre épülő vizsgálatát a XX. század közepétől a ható- és tartalomanyagok minél teljesebb kémiai feltárásának igénye és lehetősége egészítette ki. A növényi drogok kémiai ismeretének elmélyítését jelentősen gyorsította a kromatográfiás és spektroszkópiás módszerek kifejlesztése és kiterjedt alkalmazása. Segítségükkel egyre könnyebbé és gyorsabbá vált a jellemző vegyületek feltárása és azonosítása, valamint hatalmas lendületet vett a fitokémiai analitika fejlődése.

A XX. század utolsó évtizedében az is világossá vált, hogy a kémiai vizsgálatok biológiai tesztrendszerekkel való kiegészítése sokkal eredményesebben szolgálja a növényi kivonatok biológiailag aktív anyagainak feltárását. A XXI. század küszöbére molekuláris tesztrendszerek segítségével pedig lehetővé vált a gyógynövények teljes hatásprofiljának és szinergikus kölcsönhatásainak felderítése és pontosan ismert szerkezetű vegyületekhez való rendelése.
A farmakognózia a klasszikus botanikai, és modern kémiai ismeretekre épülő molekuláris tudománnyá formálódott, amely már lehetőséget teremt a molekuláris szinten lejátszódó, bonyolult hatás-szerkezet összefüggések és kölcsönhatások megértésére új gyógyszerek kifejlesztése céljából.

forrás: tankonyvtar.hu